|
A 2014. május 29-i rózsaavató ünnepségen az Írisz Családi Kör nevében elhangzott beszéd
Kedves rózsásarcú rózsás babák, anyukák, apukák. Mindenkit nagy szeretettel köszöntök az idei, VIII. Rózsaparki Pikniken és rózsaavatón!
2007 januárjában, amikor Bettivel ideköltöztünk még nem gondoltam, hogy békaemberekkel fogunk találkozni. Nem tudtunk a rózsaparkról, az Íriszről, urambocsá’ még a Részönkormányzatról sem. Aztán hamarosan felfedeztük magunkat a környéket, és rádöbbentünk, hogy egy kisvárosban, egy sajátos „mikrorajonban” élünk, ahol túlzás, hogy minden van (mert például csak exmozi áll itt, meg egy hentes se tud megkapaszkodni, sőt körhinta, az is csak évente kétszer-háromszor), de ami határozottan ad egy otthonosság érzést és egy helyi azonosságtudatot.
Az Íriszt a rózsákon keresztül ismertem meg, majd idővel az Íriszen keresztül embereket, akiken keresztül újabb rózsákat és így tovább. Az Írisz távolról sokáig Velenczei Ági volt, aki ma is az Írisz lelke. Ám ahogy egyre többször értem oda egy-egy Kuckó, mesedélután, baba-mama klub, szopiklub vagy szimpla megbeszélés végére, mint mindkét értelmében gyerekes apuka, azt vettem észre, hogy egyrészt egy saját energiáit – ha tetszik, emberi erőforrásait – adni kész közösség körvonalazódik. Nem csapatot mondtam, mert az Íriszre inkább egyfajta laza kényszernélküliség, önkéntesség jellemző (ahogy a rózsát sem tuszkoltuk le senkinek a torkán – még ha az ideiek ebben a pillanatban még le is férnének, mert hát most még kicsit sárgák, kicsit savanyúak, de a miénk – és ígéretünk van arra, hogy nagyra fognak nőni, a 9. Rózsaátadáson már bújócskázni lehet a tövükben), amely mellett a más szerveződések, kezdeményezések, brandek is megférnek. Mert ilyenek vannak a lakótelepen. Mindenestre úgy érzem, hogy az Írisz a már utalásszerűen emlegetett programjaival – és hadd tegyem hozzá az idén április végi családi pikniket a ház túloldalán, a Nagyjátszótéren – kifejezetten összhangban van a lakótelep hangulatának, tereinek közösségteremtő erejével. Ez a piknik, amit Paál Rita gondolt ki és szervezett meg, az ott folyó adománygyűjtéssel egyben a mostani rózsaavatás anyagi biztonságát is jelentette.
Annak is van némi jelentősége, hogy apukaként köszöntöm Önöket, Titeket – noha ezzel minden gender egyensúlyt felrúgunk. Azt szeretnénk ezzel felmutatni, hogy ahogy én belecsöppentem, úgy ez mással is megtörténhet, az Írisz nem egy exkluzív kismamaklub.
Most pedig valami egészen más – az elmaradhatatlan köszöntések.
Mindenekelőtt azokat köszöntöm még egyszer, akiknek a tiszteletére ma összejöttünk: az új gyerekeket, meg a most rózsát választó nagyobb testvéreket és szüleiket. Remélem, közülük többekkel más íriszes alkalmakkor is találkozhatunk még.
A továbbiakban pedig azoknak szeretném megköszönni, akik a megszervezésben részt vettek és önként és bérmentve hozzátették a magukét. Így a védőnőknek, akik a gyerekek egyéves kora előtt az információáramlás központi csatornáiként adtak hírt az eseményről – idén nyolcadszor. A Dési Művháznak, amely az Írisz programjainak többségét befogadta és segíti. Az ott dolgozó Patkós-Virágh Ildikónak, aki évek óta oroszlánrészt vállalt a rózsaavatós grafikai anyagok elkészítéséből, de jövőre már a rózsa másik oldalán fogja találni magát. [Ildikó, kérlek, gyertek ki!] A Részönkormányzatnak, amely immár hagyományosan vállalja a társszervezést és a mocskos anyagiakban is szerepet vállal. A FESZOFE-t jövőre külön is méltatjuk, ha tényleg bújócskázhatunk a rózsatövek között. És végül, de nem utolsósorban az Íriszt segítő önkénteseknek, a koordinálásban Bihari Anettnek, a piknikasztalok mellett fellelhető Vagány Nők Klubja tagjainak, Mezei Erzsikének, aki az idei verspályázatot is gondozta, és a többieknek (egyrészt elnézést, hogy több nevet nem említek, másrészt elnézést azoktól, akik szerint már eddig is túl sok nevet soroltam), akik több hónapja dolgoznak azon – na jó nem éjjel-nappal, de tényleg több hónapja – hogy a mai napra minden készen álljon, névtáblától kezdve a sütis, kézműves és arcfestő asztalokon át a kis ajándékcsomagokért, amivel tárgyiasult formában is szeretnénk most az ünnepelteket köszönteni.
Takács Róbert
Írisz Családi Kör önkéntes szervezője
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
